A cégnél, ahol dolgozom, igyekszünk odafigyelni a hulladákgazdálkodásra. Például a papírokat, melyeket mindenképpen ki kellett nyomtatni, de már nem kellenek, külön gyűjtük. Így legközelebb a kevésbbé fontos dolgokat ezek hátoldalára tudjuk nyomtatni. Nem egy korszakalkotó ötlet, de azt hiszem, minden ilyen apróság számíthat.
A “koszos” papírt viszont macerás mindig a tiszták telejébe helyezni a papíradagolóba, akárhányszor azokra szeretnénk nyomtatni.
Kisebb irodák számára – szerintem – egy kedves koncepció lehetne az Econyomi.
Econyomi rajz
Mi ez? Egy kolibri felcsinált egy pingvint?
Nem, ez egy nyomtató oldalnézetben. Sajnos nincs időm 3D modelleket készíteni róla, de a lényeg látszik. A színes tálcák papíradagolók, ahol háromféle papírt tarthatunk; a legalsó adagolóba tehetjük a patolyattiszta, A4-es nyomtatópapírt. Nyomtatás után a papír a zöld papírtartóra jön ki. Eddig olyan, mint egy sima kompakt lézernyomtató.
Az újdonság a sárga és lila tálcák tartalma. Az utóbbira – ha már nem kell – az egyik oldalán elhasznált papírt becsúsztathatjuk, hogy legközelebb ennek másik oldalára nyomtathassunk. Véleményem szerint a nyomtatandó dokumentumok közel fele nem igényel tiszta lapot. Ez 25%-os papírmegtakarítást jelent.
A sárga tálca egy még nem említett ötlet. A nyomtatás során sokszor nincs szükség a teljes papírméret felhasználására, mert mondjuk csak az első egyharmadra kerül szöveg. Ha nincs szükségünk az A4-es papír teljes hosszára, a nyomtató egy beépített vágóéllel lenyisszantja a fehér részt. Ezek a levágott üres részek automatikusan kerülnek a sárga tálcára. Ha legközelebb is “darabosan” nyomtatnánk, akkor a megfelelő hosszúságú lap innen csévélődne be.
Mivel a sárga és zöld tálca közötti rendszer zárt (nem lehetünk be és nem vehetünk ki papírdarabokat), a nyomtató memóriája tárolja, hogy mekkora papírdarabok és milyen sorrendben vannak a sárga tálcán. Ha úgy ítéli meg, hogy van köztük elég nagy a nyomtatandó dokumentumhoz, akkor arra nyomtat. A kiválasztás átforgatással történik, tehát addig veszi ki alulról a papírokat és teszi felülre, amíg a megfelelő méretűhöz nem ér. A vágás és válogatás semmibe sem kerül, és – gyors számításaim szerint – akár 15-20%-nyi papírmennyiség is megspórolható így.
A nyomtatás során a felhasználó – az okos drivernek köszönhetően – kiválaszthatja, hogy milyen módon kíván nyomtatni. Ha a dokumentum (vagy annak néhány oldala) a darabpapírokra kis kifér, akkor felajánlja, hogy azok a részek a sárga tálcáról nyomtattassanak. Egyébként pedig – ha a lila tálca nem üres – a használt papírok túloldalára nyomtathatunk anélkül, hogy a papírbehelyezéssel bíbelődnénk.
Persze a koncepció abszolút kidolgozatlan – főleg technikailag – mégis azt hiszem, talán egyszer ilyen nyomtatókat is kaphatunk.
Addig is kétszer is gondoljuk meg, ha nyomtatni kívánnánk, és ne legyünk lusták gyűjteni és újra behelyezni a koszos papírt, ha lehetséges.
