TCZ

Nemrég hallgattam egy műsort a Kossuth Rádión (igen, nem csak nyugdíjasok hallgatják), és felfigyeltem arra, amikor a bemondónő a műsor e-mail címét mondta be. “Írhatnak drótposta címünkre…” Egyáltalán nem biztos, hogy jól gondolom, de szerintem ez a szokatlan kifejezés valamiféle nyelvi sznobzmusból fakad, miszerint a Magyar Rádió munkatársa viszolyog az “e-mail” szótól, az “olyan magyartalan”. Más értelmes indokot nem látok ennek a szónak a használatára és – egyáltalán – a születésére.

Iszonyú. Nem is beszélve arról, hogy a drót (der Draht), ahogy a posta is, idegen eredetű szavak, semmivel sem magyarabbak, mint például az e-mail.

Felmerül a kérdés, hogy napjainkban, amikor a technika fejlődése sorra plántálja be gyanútlan kis (robot)elménkbe az idegen szavakat, szükség van-e ezek magyaros átültetésére.

Városi legenda, hogy a Windows 95 magyar fordítói az angol shortcut szót első körben huszárvágásnak fordították. Végül megszületett a borzalmas parancsikon szó, aminek tulajdonképpen nincs semmi értelme. Aztán vannak olyan kényszerű fordítások, amelyek annyira szokatlanok, hogy már zavaróak. Ilyen például a Google Olvasó (Reader fordítása a Google mobilos oldalán). Mi lenne például, ha a Facebookot mondjuk Arcok Könyvének fordítanánk, vagy Ábrázatalbumnak? Sírva röhögne mindenki.

Nyelvi átültetésre szükség van. Ha nem történik meg valamiféle angol-magyar interpretáció, akkor egyszer azon vesszük észre magunkat, hogy angolul beszélünk (olykor geek körökben tényleg van ilyen érzésem). Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy ez ne legyen izzadtságszagú. Legyen még több szifon és turulcsirip. Ezek legalább szellemesek, és szívesen használjuk őket.

Védhetjük a magyar nyelvet az “elidegenedéstől”, csak csináljuk okosan, hogy közben ne erőltessünk rá drótpostákat meg parancsikonokat.

Mit gondoltok?

A cégnél, ahol dolgozom, igyekszünk odafigyelni a hulladákgazdálkodásra. Például a papírokat, melyeket mindenképpen ki kellett nyomtatni, de már nem kellenek, külön gyűjtük. Így legközelebb a kevésbbé fontos dolgokat ezek hátoldalára tudjuk nyomtatni. Nem egy korszakalkotó ötlet, de azt hiszem, minden ilyen apróság számíthat.

A “koszos” papírt viszont macerás mindig a tiszták telejébe helyezni a papíradagolóba, akárhányszor azokra szeretnénk nyomtatni.

Kisebb irodák számára – szerintem – egy kedves koncepció lehetne az Econyomi.

Econyomi rajz

Mi ez? Egy kolibri felcsinált egy pingvint?

Nem, ez egy nyomtató oldalnézetben. Sajnos nincs időm 3D modelleket készíteni róla, de a lényeg látszik. A színes tálcák papíradagolók, ahol háromféle papírt tarthatunk; a legalsó adagolóba tehetjük a patolyattiszta, A4-es nyomtatópapírt. Nyomtatás után a papír a zöld papírtartóra jön ki. Eddig olyan, mint egy sima kompakt lézernyomtató.

Az újdonság a sárga és lila tálcák tartalma. Az utóbbira – ha már nem kell – az egyik oldalán elhasznált papírt becsúsztathatjuk, hogy legközelebb ennek másik oldalára nyomtathassunk. Véleményem szerint a nyomtatandó dokumentumok közel fele nem igényel tiszta lapot. Ez 25%-os papírmegtakarítást jelent.

A sárga tálca egy még nem említett ötlet. A nyomtatás során sokszor nincs szükség a teljes papírméret felhasználására, mert mondjuk csak az első egyharmadra kerül szöveg. Ha nincs szükségünk az A4-es papír teljes hosszára, a nyomtató egy beépített vágóéllel lenyisszantja a fehér részt. Ezek a levágott üres részek automatikusan kerülnek a sárga tálcára. Ha legközelebb is “darabosan” nyomtatnánk, akkor a megfelelő hosszúságú lap innen csévélődne be.

Mivel a sárga és zöld tálca közötti rendszer zárt (nem lehetünk be és nem vehetünk ki papírdarabokat), a nyomtató memóriája tárolja, hogy mekkora papírdarabok és milyen sorrendben vannak a sárga tálcán. Ha úgy ítéli meg, hogy van köztük elég nagy a nyomtatandó dokumentumhoz, akkor arra nyomtat. A kiválasztás átforgatással történik, tehát addig veszi ki alulról a papírokat és teszi felülre, amíg a megfelelő méretűhöz nem ér. A vágás és válogatás semmibe sem kerül, és – gyors számításaim szerint – akár 15-20%-nyi papírmennyiség is megspórolható így.

A nyomtatás során a felhasználó – az okos drivernek köszönhetően – kiválaszthatja, hogy milyen módon kíván nyomtatni. Ha a dokumentum (vagy annak néhány oldala) a darabpapírokra kis kifér, akkor felajánlja, hogy azok a részek a sárga tálcáról nyomtattassanak. Egyébként pedig – ha a lila tálca nem üres – a használt papírok túloldalára nyomtathatunk anélkül, hogy a papírbehelyezéssel bíbelődnénk.

Persze a koncepció abszolút kidolgozatlan – főleg technikailag – mégis azt hiszem, talán egyszer ilyen nyomtatókat is kaphatunk.

Addig is kétszer is gondoljuk meg, ha nyomtatni kívánnánk, és ne legyünk lusták gyűjteni és újra behelyezni a koszos papírt, ha lehetséges.

A Webmánián “RDD billentyűzetéből potyogott ki” egy elég jó összefoglaló a CSS manócskákról – foglalmam sem volt, hogy ezeket így hivják.

Ennek a technikának a felhasználása ritkán terjed ki a rolloveres menükön túlra. Pedig – mint az említett bejegyzésben a Google-os példán keresztül is láthatjuk, ez a technika remekül használható az oldal “statikus” (nem változó) elemeinek megjelenítésére is. Extrém esetekben nem csak a funckionális részek, hanem a tartalmi rész képi elemei is letudhatók egy nagy kép használatával.

Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról a webshopról, amiben szükség volt ennek a nagyképes technikának használatára. Ebben az esetben az egy oldalon megjelenő termékek száma igen nagy volt, és az oldal első betöltődése – a kisképek miatt – igen sok HTTP lekérést generált, amit ráadásul nem minden böngésző tud párhuzamosan letölteni. Az oldal különlegessége továbbá, hogy egyféle terméket forgalmaz (notebook), és ezek megjelenési sorrendje mindig azonos (ár szerint), viszont különböző szűkőkkel lehet válogatni a kínálatból, így a megjelenített termékek halmaza szinte bármi lehet.

Nem akarok hosszú kódsorokat bemásolni, de a megoldás lényegét leírom.

Amikor a felhasználó az oldalra téved, lát egy alap “szűrést” a termékekből, ez egy bizonyos halmaz. Ilyenkor a webszerveren a következő dolgok történhetnek a kép ügyben:

1. A PHP megnézi, hogy létezik-e legenerált mozaik – kisképeket tartalmazó nagy kép – ahhoz a bizonyos “termékkontstellációhoz”.
2. Ha létezik, visszaadja annak a képnek a nevét. Egy MySQL táblában tárolódnak a halmazokhoz tartozó nagy képek nevei.
3. Ha nem létezik, elkészíti a mozaikot, minden kisképet (thumbnail) sorrendben egymás mellé helyez, elmenti a táblába, és a mentett kép nevét visszaadja

Kisképek egy nagyon

A site renderelésénél a böngésző egy nagy képet tölt le (ami ráadásul a JPEG tömörítés sajátságai miatt általában kisebb is, mintha egyenként töltenénk le a sok kisképet), és annak megfelelően helyezi el egy DIV elem háttereként, hogy melyik termékről van szó. Ez azért is jó, mert már a képek betöltődése előtt elkezdődhet a site megrajzolása.

A nyitóoldal termékhalmaza viszonylag állandónak nevezhető, így a legtöbb esetben egy régi, már legenerált kép jelenik meg. Amikor megszületett az ötlet, féltem, hogy a GD lassú lesz egy esetleg több száz kisképet tartalmazó nagykép generálásához. Szerencsére nem így lett, nagyon jól teljesít sebességben.

A felhasználó egyik fontos interakciója, hogy a szűrőkkel változtatja a mejelenő termékek halmazát. Természetesen ekkor nem generálunk az új halmaz minden elemével új képet, hanem csak azokkal, amelyek még nem jelentek meg. Azt, hogy melyik kép van már meg a böngészőnek letöltve, Session-ben vagy Cookie-ban tároljuk (el kell találni a böngésző cache-elési viselkedését). Egy szűrés általában szűkítést jelent, így a teljes képállomány a cache-ből jöhet. Új halmaztagok esetén pedig egy kisebb méretű új kép kerül letöltésre.

Az oldal használata során elég sok lehetséges kombináció kerül legenerálásra, és ezek mentése kíméli a szervert. Az elékszült képeket viszont az esetleges változások miatt pár naponra törli a crontab.

Termékhalmaz változása és a kisképek gyorsítótárazása

Különben is eléggé szimpatikus cég az ESET (ugyebár a NOD32 miatt, na meg ez a videó is állat), és most kap még egy piros pontot.

Aki szereti kordában tartani a gépen futó rezidens processzeket, annak a NOD-os fiúk kiadtak egy ingyenes processzfigyelő szoftvert.

Eset SysInspector

A SysInspector részletes információt ad a futó folyamatokról, azoknak hálózathasználatáról, a Windows szolgáltatásairól, driverekről és az automatikusan elinduló programokról. Az egészből egy korrekt, küldhető jelentést is képes összeállítani. Ezt egy másik gépen – mondjuk geek barátunkén – megnyithatjuk (természetesen a SysInspectorral).

Ajánlott. Letöltés

A magyar webes – ingyenes – e-mailszolgálatók közül nem ismerek olyat, amelyik biztonságos kapcsolaton keresztül elérhető webmail felületet biztosítana. Sem a Freemail, sem az Indamail, sem a Mailbox, és a Citromail sem érhető el hitelesített HTTPS protokollon keresztül. Nem is beszélve a rengeteg saját domaines címet kiszolgáló Levelcenter.hu-ról – és ez még komolyabb baj.

Persze jogos a megállapítás, hogy komoly ember komoly feladatokra nem használ ingyenes levelező szolgáltatót. Sajnos azonban az empírikus statisztikáim* nem ezt mutatják. Rengeteg cég üzemel ingyenes szolgáltatónál futtatott e-mail címmel. Nem azért, mert nincs pénzük e-mail hosztingra, egészen egyszerűen ezt szokták meg.

Ez pedig azt jelenti, hogy bárki, akinek ez fontos, beleláthat a levelezésükbe. Legalábbis elvben, de mint tudjuk, az informatikában az elvekre általában gyakorlat épül. Vajon mibe kerülne hitelesíttetni a nagy szolgáltatókat, és miért nem teszik ezt meg? Ha másért nem, hát azért, mert parasztvakításnak sem utolsó – “Magyarországon egyedül nálunk van biztonságban a levelezése” -, amellet, hogy 2009-ben ez alapvetés és igen fontos.

A külföldi nagyok (GMail, Yahoo Mail, Hotmail) közül természetesen mind kínál HTTPS-en keresztüli e-mail nézegetést. A Yahoonál ráadásul ez alapértelmezetten kötelező.

Esetleg tudtok olyan magyar szolgáltatót, aki rendelkezik érvényes SSL tanúsítvánnyal? Kíváncsian várom kommentben.

* értsd: ezt látom nagy mint nap

Ismerősi körömben van egy ürge, aki – több más dolog mellett – azzal szerzett nekem felhőtlen perceket, amikor megláttam a könyvespolcán feliratozva rengeteg SD kártyát ilyesmi szövegekkel: 2006 karácsony, Nyaralás 2007, Ildi szülinapja…

Az eszetlen röhögésre és agyleolvadásra az adott okot, hogy szerencsétlen nem volt tisztában a ténnyel, miszerint egy memóriakártya nem olyan, mint egy videoszalag: a képeket a számítógépre mentve vagy lemezre archiválva újra felhasználható. Így ő minden jeles alkalommal vásárolt egy új – akkoriban koránstsem olcsó – SD-t. Persze neki ez így is belefért.

Valószínűleg őt nem érintené érzékenyen ez a bejegyzés.

Merhogy az Artisjusról (ejtsd: artiszdzsúz ) van itt szó. A blog célközönsége nyilván tisztában van vele, hogy a legtöbb üresen megvásárolt adathordozón (CD, DVD, memóriakártyák) komoly különadó van, aminek beszedéséért egy egyesület felelős.

Gyors felmérésem szerint nagyjából az alábbi mértékben érintettek a legnépszerűbb tárolók:

Egyes adathordozók nettó nagykereskedelmi ára, és azoknak artisjusos jogdíjtartalma

A piros csík a jogdíj aránya a teljes árból. Az árak nettó nagykerárak, mert a nagykereskedőknél kell érvényesíteni a díjakat (hologramos matricákat ragasztgatni). A díjak pedig az aktuális díjközlemény állapotát tükrözik.

Rápillantva is jól látható, hogy igen magas arányú jogdíjforintocskákról van szó. Mi a joglap? Hát az, hogy ha te megveszel egy ilyen adattároló eszközt, akkor arra nagy valószínűséggel szerzői jogvédelem alatti anyagokat (zenét, filmet, képeket) fogsz másolni. WTF?

A díj tehát egy “kollektív büntetés” a szerzői jogi törvény megsértése esetére. Ha te megveszel egy fényképezőképet és hozzá mondjuk egy 4GB-os kártyát, akkor 1200 forintot legombolnak rólad akkor is, ha csak a családi képeidet szeretnéd erre rögzíteni.

Persze ezzel nem mondtam semmi újat, ezt tudtátok.

Sajnos nem is tudok semmi újat állítani a témával kapcsolatban, hacsak nem azt, hogy előreláthatólag az év első felében pendrive-okra is ki fogják terjeszteni a jogdíjat hasonló alapon. A poszt azért született, hogy kérdéseket tegyek fel. Nektek, nekik. Beszéljünk erről!

Jól van ez így? Szükség van erre? Ki kap a pénzből? Ha netán lebuksz illegális zenemásolásért, akkor miért nem hivatkozhatsz arra, hogy te már egyszer fizettél “büntetést”? Mi lenne jobb megoldás?

Mondjatok véleményt!

Egy nem túl régi munkám során keresőt kellett fejlesztenem egy PHP+MySQL webáruházba. A kereső feladata az volt, hogy az egyes termékek tulajdonságai között keressen felhasználó által megadott kulcsszavak alapján, majd a találatoknak relevanciaértéket is adjon.

Egyszerű szabad szavas kereső. Azonban a MySQL beépített lehetőségei (indexelt VARCHAR+LIKE vagy FULLTEXT keresés) nem voltak elegendőek a feladat megoldására.

Hosszabb leírás következik a tovább után.

Tovább…

Ez egy amolyan “” bejegyzés lesz…

Nemrég kaptam egy “ajánlatot” a céges postafiókomba. A “vállalkozás” valamiféle “SEO+SEM” “szerződést” “küldött” – a küldött azért van idézőjelben, mert szegénynek első leveléből lemaradt a csatolmány.

A második levélben megérkezett (bár ne jött volna) egy PDF, melyben az illető cég felkínálja szolgálatait a következő célok megvalósítására:

• “a Google.hu 1. oldalán, szponzorált linkben a megrendelő honlapjának megtalálhatóságát biztosítja”
• “garantálja a megrendelő részére a közölt adatok szerint Google.hu oldalon történő megtalálhatóságát, a 10 keresőszóra vonatkozólag”

Mi ezzel a baj? Semmi, legalábbis az első ponttal. Több nagyobb cég is foglalkozik PPC kampányok felállításával és menedzselésével. Persze a megfogalmazás előrevetíti a minőséget. A Google.hu 1. oldalán? A főoldalon? Vagy a SERP-en? Milyen kulcsszóra? Milyen konverziót biztosít? WTF?

A második pont: megtalálhatóság? Hányadik oldalon? Ha akárhanyadikon, akkor ez a buli arról szól, hogy beírja az oldal tartalmába a kulcsszavakat, esetleg még valahol rálinkel az adott anchor text-tel, és vár picit. Valahol a 235. oldalon meg fog jelenni.

The Biggest Douche in the Universe

Mindez 15.000 Ft + ÁFA / hó, “illetve a szolgáltató a megrendelő honlapjának megtalálhatóságát kattintás alapon számlázza minden hónap 20-án, azaz 5000Ft+áfa/hó- tól amit természetes előre lefixálunk a megrendelővel hogy mennyit szán rá hónaponta!”.

Érdemes elolvasni a PDF-et magát, igazán mulattató. És persze szomorú. Sajnos nagy valószínűséggel könnyen található 20-25 olyan kis cég, aki lelkendezve benyeli ezt a marhaságot. És ez már egy tisztességes havi fizetés minimális munkával.